Aktuális
2023 július 21.
"Csak tessék, tessék! Augustus vagyok, valamikori császár, mostanában inkább kikiáltó. Van itt, kérem, minden, mint a búcsúban. Vegyék, vigyék, ami tetszik. Elöl töltős mosógépet? Szunyókáló Bözsi nénit lócástul? Komplett falusi idillt, most akciósan, klasszikus kék közkúttal? Érdemes lecsapni rá, még mielőtt az a betonkeverő forogni kezd. Akkor aztán megjelennek a térkövek az első udvaron, térkövek, bukszusok, tuják és öntözőberendezéssel karban tartott, nyírt gyep. Vegyék, vigyék, amíg még megvannak a csirkék, a tornác, a fehérre meszelt fal. Magyar vidék először, másodszor, senki többet...? "
Szendi Nóra
2023 március 15.
"Nyáron telelek, télen nyaralok. Napsütötte, átforrósodott testemmel végigheverek a havon, és Balatonná olvasztom magam alatt. Havat lapátolok, hegyeket, lankákat, domborulatokat lapátolok, arébb kotrom saját testem és a jéggé fagyott vizet. Mellettem, mögöttem, bennem önfeledt kutya ugat, párát csahol a fagyos levegőbe, örömet csahol a lusta nyári délutánba. Szemem előtt egymásba folyik a fülledt, vörös naplemente és a sápadtan melengető téli ég. Minden évszak egyben van."
Szendi Nóra
2023 február 16.
Itt épp piros frizurája van rasztacsimbókokkal. Néha olyan göncöket képes felvenni, amitől égnek áll a hajam. Elmélyültségünkben hasonlítunk, a harsányságát, a vad színek, a vad kifejezésmód iránti vonzalmát fogalmam sincs, kitől örökölte. Nem mindig tudom követni, hányadik kávéját issza, és épp miféle új munkába veti bele magát teljes elánnal. Péntek délután egy gyorsétteremben.
Megmutatja egy írását ebben a lepedőnyi román folyóiratban, most jelent meg. Tetszik, talán kezdi megtalálni magát. Talán kezdjük megtalálni egymást.
22
Annyira megtetszettek a festmény színei és formái, hogy elkészítettem a kollázsváltozatát is még vadabb színekkel és még merészebb formákkal.
2022 december 10.
"Ó, azok a boldog napok, mikor a benzinársapka a valóság szemére csúszott! Megszépítő csillámporral szállt ránk a csoda, a hatósági black friday varázsfátyla. Milyen jó volt nem tudomást venni a nyersanyaghiányról, és csurig töltött tankkal indulni cukor-, liszt-, étolaj- és tojásbeszerző körútra a Tescóba! Milyen jó volt elhinni, hogy a benzin nekünk alanyi jogon jár, mint a víz, a villany és a gáz! És milyen jó volt bosszankodni aztán, hogy kifogytak a kutak, milyen jó volt mindent a kormányra vagy az Unióra kenni, kinek-kinek ízlése szerint! Szállongott, kavargott a megszépítő csillámpor az egyszerre kihalttá váló benzinkutak fölött, s ahogy földet ért, lassan kihunyt a csillogás, nem maradt belőle más, mint hamu: a fenntarthatóság illúziójának hamvai."
Szendi Nóra